Kis dobozka és egy nagyon kicsi tábla.
Installálás nagyjából 3 perc.
Szabályfüzet 4 oldal.
Játékidő 40 perc.
Ezekből az adatokból joggal feltételezhetjük, hogy egy könnyed kis tárasjátékról lesz most szó.
Valóban, a Livingstone nem egy egész estés társasjáték, de annyira jól sikerült, hogy egy este alatt minimum 2x végig lesz játszva, így teljes értékű társasként kell kezelni.

A témát egész jól sikerült ráhúzni a játékra, Afrika felfedezése, sátor állítás, drágakő bányászat, Viktória királynőnél bevágódás. Amire rá lett húzva a bőr viszont egy komoly stratégiai játék.

A mozgatórugója amilyen egyszerű, olyan jól viszi a játékot.
Két részből áll:
Az egyik egy maroknyi dobókocka. Itt már gumó is kerülhetne a torokba, ki szereti manapság a dobókockákat...? Valójában csak egy random erőforrás készlet, melyből a dobás után a taktikánknak megfelelően válogathatunk értékeket. Egyszerű és nagyszerű ötlet.

A másik: a játék egyszerűsítve egy 10×6-os táblázat. A táblázat négyzeteibe sátrakat teszünk le, hogy szaporítsuk a pontjainkat.
A játék során az oszlopokat azonnal értékeljük, a sorok értékelésére viszont csak a játék legvégén kerül sor. Így egyszerre két dologra kell majd figyelnünk a játék végéig.

Egy izgalmas húzással adtak egy harmadik dolgot is, amire végig figyelnünk kell:
Adott mindenki előtt egy ládika, sima szürkelemezes kivitel, de nagyon igényes kialakításnak köszönhetően örök életű, nagyon tetszetős elem. A ládika szerepe, hogy egy játékos a játék végén, az értékeléskor mindenféleképpen kiesik. Mindenki dobálgat a ládikájába pénzt, szólnia kell, amikor tesz bele, de azt nem kell közölnie, hogy mennyit. Így a játék végéig csak sejtjük, hogy ki mennyit különített el Bözsinek (pontosabban Viktória királynőnek). A végén a legkevesebbet a ládikába töltő játékosnak már nem kell pontokat számolni, ő kiesett. Így a nyertesnek hitt kollégából egy pillanat alatt abszolút vesztes lehet.

Ez a három dolog majdnem elég is a jó játékhoz, de két csodálatos színezéssel már a szuper kategóriába kerül.
Az egyik a drágakövek, amik egyszerűen pazar kivitelűek, a másik a random kártyák, amelyekkel megbolondul kicsit a játékmenet és nem várt fordulatok kerülnek bele.

Kéz a kézben jár a szerencse és a taktika, jól kiegyensúlyozva, amin látszódik, hogy sokat dolgoztak a tervezők.
Lehet játszani könnyed kikapcsolódásként gyerekkel, családdal, és komoly stratégaként is. Two in one, olyan ez, mint két játékot venni egyszerre a boltban.

Ajánlanám a játékot mindenkinek, de mivel nem kapható, így elvétve lehet csak találkozni vele itt-ott, polcsöprések alkalmával.
Remélhetőleg egyszer újra felfedezik majd és új köntösben új kiadásra kerül. Megérdemli.