Elősztori: van egy fura művész, valami lengyel hapsi, Jakub Rozalski, aki egy elképzelt fantasztikus világról festett képeket. "Történelmi fikció" manapság talán ez a hivatalos megnevezés. Az ő képei ihlették az alkotót, valami Jamey Stegmaier-t - akit nem ismerek - arra, hogy tervezzen erre a világra egy társast. Amit - ma nagyon divatos módon - kickstarteren egy nagy kampánnyal meg is indított a világhírnév felé. 

Láttam róla képeket még a kickstarteres kampánya környékén, egészen elképesztően gyönyörűek, meg is osztottam őket.

Szóval 2016 szeptemberében vettem fel a fonalat (diceandsorcery.blog.hu) és azóta várom, mint őrült, hogy asztalra kerüljön. Ilyen előtörténettel persze nem csoda, hogy szuper sikeres lett a játék és azonnal repült a nyomdába.

kickstarter oldal Cél 30.000 $, elért cél: 1.800.000 $ Igen, hajrá, lehet társasokat tervezni!

Végre eljött az idő, és pénteken egy srác az asztalra tette a példányát. A kiegészítők nélküli verzió 5 fős, magyar szabállyal, uszkve 22.000 Ft-os árral, ami a kickstarteres alap játékok esetében sem mondható már annyira magasnak. Mondjuk, hogy felső határ, ha nagyon jó a játék.

Mi 4-en estünk neki, kiegészítővel 7-en lehet rárongyolni. A pályán már meg is van a 6-7. játékosnak a start állása, szóval csak pár kartont tartanak vissza, hogy ne maradjon nálunk a zsebpénzünk. Jó kérdés, hogy hogy lehet elférni 7-en azon a pályán, amin elvileg 2-en is vidáman tudnak játszani az emberek [pontosabban van 1 személyes mód is (!!!)]. Minden bizonnyal szűkösebb, de 4-en viszont elég tág volt a tér, amin mozoghattunk.

Nem cifrázom, bele a közepébe: nem ez volt életem legjobb társasjátéka.

A játékot egy normál vastagságú szabály kíséri (ha jól emlékszem 16-20 oldal, az viszont sallang mentesen), amiből ha valaki felkészült, bő óra alatt elsajátítható a játék. Az nem sok, egy ekkora társasnál még belefér, pláne, hogy fantasztikus játékélményt feltételez.

Van egy csomó kártya, szép színesek, a front oldalukon GYÖNYÖRŰ festmények erről a bizarr világról, gőzgépekkel, harci eszközökkel, pipázó parasztokkal, furcsa vadállatokkal. Igen, ezek festmények, nem grafikák, ez a játék egy műcsarnok, tele képekkel. Hát persze, hogy szerelem első látásra. 

Kiosztjuk a népeket, hogy ki melyik néppel fog játszani. Van saját karakterisztikájuk, de nem ez fogja eldönteni a játék végeredményét, bármelyikkel lehet lenni. Kapunk dögös fröccsöntött gőzrobotokat (mech-eket), munkásokat, pár jelölőt, és egy szekcióvezetőt (hülye elnevezés, mi csak főninek hívtuk).

Gyorsan rájövünk, hogy egy munkáslehelyezős, erőforrás gazdálkodós játékról van szó, aminél van egy háborús hangulat, de inkább hidegháborús, mert harcolnunk azt nem nagyon kell. A cél, hogy sok pontunk legyen. Pontot ér a népszerűségünk, a meglévő dellánk, a birtokolt hexa területeink, meg pár apróság.

Érte is kritika a játékot ott helyben azok részéről, akik szeretik a játékot egy aktív harccal befejezni. Hát nincs igazuk? Na, nekik ez a játék nem fog annyira tetszeni. Az agricolásoknak sokkal inkább szól ez a játék. Harc az itt nem lesz.

Vannak még céljaink, amiből 6-ot ha valaki teljesít, akkor vége is a játéknak és számolás. A 6 célból csak kettő harcászati, a többi gyűjtögetés, misszió megvalósítás, stb.

Idáig jópofa a játék, nagyon kezdőknek azért ne ez legyen a monopoly után az első, amivel próbálkoznak, ez egy egész estés játék. Hivatalosan 115 perc... hja, 1,5-2 órával lehet számolni a szabálymegértésen túl, stimmel, ez egy erősebb családi játék játékideje, simán vállalható.

A játék menetét nem írom le, de az élményét röviden:

Az ember boldogan felpakolja a robotjait a kis báziskájára, munkásokat szaporít, nézi, hogy milyen lehetőségei vannak... valójában egész játék alatt ezt nézi, mert lehetőségekből végtelen van. Nem igazán tud az ember egy célra koncentrálni, egy stratégiával gondolkodni, a játék során gyorsan változnak a körülmények. 4 személynél is az előttünk levő lépése annyiban módosítja a saját elképzeléseinket, hogy komoly időt vesz igénybe a soron következőnek a lépését átgondolni. Na, ez nagyon le is lassítja a játékot. Sokat kell várni az előtted levőkre. Interakció az nagyon minimális, simán ki lehet menni egy zsírosdekkre, amíg 3 ember végiglépi előttünk a körét. Az ember a sok lehetőségből kiválaszt egy kombinációt, amit végrehajt és reméli, hogy ez volt a legjobb döntés. Sajnos ez viszont kiszámolhatatlan, egyszerűen sok a tényező, sokmindent csinálnak az ellenfelek, nem tudni, hogy mi a legjobb dolog, amit tehetsz, a megérzéseidre kell hagyatkozni. DEHÁT EZ EGY STRATÉGIAI JÁTÉK, az Isten szerelmére...! Nem a megérzéseinkre akarunk hagyatkozni, meg reménykedni, hanem a racionális gondolkodásunk szerint akarjuk végigvinni az elképzelésünket és aztán megérdemelten megnyerni a játékot. Ehelyett kétségek közt ülünk a játék végéig, hogy hogyan lehetne egy tuti lépést csinálni, amivel majd bebiztosítjuk magunknak az elsőséget. Nincs ilyen, ne is keressük!

A játék vége számomra a legnagyobb csalódás. Az másfél órás játék utolsó 1-2 körében gyakorlatilag képes teljesen újrarendeződni az addig kialakított felállás. Mintha addig nem is lett volna értelme annyit gondolkodni, számolni, agyalni. Egyszer csak lesz egy káosz, amiből megpróbál az ember a legjobban kijönni, aztán vége és számolunk. Aztán többnyire ér egy meglepetés is, mert nem ezt érezted a játék során.

Nos . . Összecsapott a vége? Egy kicsit. És nem találtak a játékon igazán markolhatót. Lehetett volna egy jó gazdálkodós játék, de az a része önmagában gyenge. Vagy egy jó harci játék. Az gyakorlatilag nincs is. És itt a nagy hibája a játéknak; két szék közül a pad alá. Hatalmas új ötletet nem hozott, ami elvitte volna a hátán a játékot, így nem láttunk benne olyan izgalmat, amiért rohannánk a boltba, hogy ezt még vagy 5x! Nem, ezt még egyszer szívesen végigjátszanánk, hogy lássuk, hogy másodszorra tudunk-e jobb taktikát választani, amivel tuti a nyerés. De nem lesz ilyen. Ez nem az a játék.

Viszont szép, nem szép: gyönyörű és koherens. A hangulata megvan, a játék izgalmas, élményt is ad. Csak nincs benne, amitől egy játék felejthetetlen lesz. 

★★★★★★☆☆☆☆ (10/6)