Kis dobozka és egy nagyon kicsi tábla.
Installálás nagyjából 3 perc.
Szabályfüzet 4 oldal.
Játékidő 40 perc.
Ezekből az adatokból joggal feltételezhetjük, hogy egy könnyed kis tárasjátékról lesz most szó.
Valóban, a Livingstone nem egy egész estés társasjáték, de annyira jól sikerült, hogy egy este alatt minimum 2x végig lesz játszva, így teljes értékű társasként kell kezelni.

A témát egész jól sikerült ráhúzni a játékra, Afrika felfedezése, sátor állítás, drágakő bányászat, Viktória királynőnél bevágódás. Amire rá lett húzva a bőr viszont egy komoly stratégiai játék.

A mozgatórugója amilyen egyszerű, olyan jól viszi a játékot.
Két részből áll:
Az egyik egy maroknyi dobókocka. Itt már gumó is kerülhetne a torokba, ki szereti manapság a dobókockákat...? Valójában csak egy random erőforrás készlet, melyből a dobás után a taktikánknak megfelelően válogathatunk értékeket. Egyszerű és nagyszerű ötlet.

A másik: a játék egyszerűsítve egy 10×6-os táblázat. A táblázat négyzeteibe sátrakat teszünk le, hogy szaporítsuk a pontjainkat.
A játék során az oszlopokat azonnal értékeljük, a sorok értékelésére viszont csak a játék legvégén kerül sor. Így egyszerre két dologra kell majd figyelnünk a játék végéig.

Egy izgalmas húzással adtak egy harmadik dolgot is, amire végig figyelnünk kell:
Adott mindenki előtt egy ládika, sima szürkelemezes kivitel, de nagyon igényes kialakításnak köszönhetően örök életű, nagyon tetszetős elem. A ládika szerepe, hogy egy játékos a játék végén, az értékeléskor mindenféleképpen kiesik. Mindenki dobálgat a ládikájába pénzt, szólnia kell, amikor tesz bele, de azt nem kell közölnie, hogy mennyit. Így a játék végéig csak sejtjük, hogy ki mennyit különített el Bözsinek (pontosabban Viktória királynőnek). A végén a legkevesebbet a ládikába töltő játékosnak már nem kell pontokat számolni, ő kiesett. Így a nyertesnek hitt kollégából egy pillanat alatt abszolút vesztes lehet.

Ez a három dolog majdnem elég is a jó játékhoz, de két csodálatos színezéssel már a szuper kategóriába kerül.
Az egyik a drágakövek, amik egyszerűen pazar kivitelűek, a másik a random kártyák, amelyekkel megbolondul kicsit a játékmenet és nem várt fordulatok kerülnek bele.

Kéz a kézben jár a szerencse és a taktika, jól kiegyensúlyozva, amin látszódik, hogy sokat dolgoztak a tervezők.
Lehet játszani könnyed kikapcsolódásként gyerekkel, családdal, és komoly stratégaként is. Two in one, olyan ez, mint két játékot venni egyszerre a boltban.

Ajánlanám a játékot mindenkinek, de mivel nem kapható, így elvétve lehet csak találkozni vele itt-ott, polcsöprések alkalmával.
Remélhetőleg egyszer újra felfedezik majd és új köntösben új kiadásra kerül. Megérdemli.

A Nauticus játék megérdemli, hogy mélyrehatóbban szemügyre vegyük. Árukat fogunk benne szállítani hajókon... nem, előbb hajókat fogunk építeni hozzá... nem, előbb hajóelemeket fogunk gyűjteni a hajóépítéshez... szóval nagyon sokmindent fogunk benne csinálni, amíg elérünk a célunkig.

Nem túl híres játék, nem is árulják sok helyen. Ára az alacsony és a hétköznapi között van, 11.000 Ft bontatlan csomagban. 2013-as megjelenés – már nem túl forró, de még nem is hűlt ki teljesen. A két feltaláló: Michael Kiesling és Wolfgang Kramer. Nem ma kezdték a fiúk a játékok tervezését, ez erős optimizmusra ad okot. 

Teljesen hétköznapi dobozban kapjuk, semmi extravagancia. Ami kibontás után egyből rámugrott, mint egy éhes xenomorph, hogy dobozba nem terveztek inzertet. Zacsik vannak, abból viszont jó sok. Ezért kár, mert ilyen kivitelnél már ezen nem szabadna spórolni. Biztos valami nyomdai bukfenc eredménye, kár érte, mert izgalmas kihívás ez egy jó szakembernek. 

Magyar szabályt töltögetni kell hozzá, szerencsére az összes elem nyelvtől független. Nem tartozik az egyszerű játékok közé, viszont nem is kell hozzá új diploma, ezen a részen szépen sepregettek a tervezők. 

A játékidőre 1,5 órát szánnak a doboz oldala szerint. Hát nem tudom, másnak hogy telik az idő, vagy mivel mérik, szabályismertetés után mi nettó 3-3,5 órát nyomtuk abszolút aktívan a játékot 4 játékossal. Nem tudom, ez hogy jött ki nekik, de nem is fontos igazán. Ami viszont fontos, hogy az a 4 óra úgy elrepült, hogy óra nélkül én is simán 2 órásra saccoltam volna.

2-4 játékos részére... simaliba, osszunk!

A játéktábla rendhagyó elrendezésű, hosszúkás forma, közepén egy nagy körrel. Nem kevés cumó kerül kipakolásra, és hagyni is kell helyet az épülő egységeknek, de szépen el lehet helyezni egy kisebb asztalon is.

Az előkészületek nem vesznek el sok időt, neki lehet lendülni, szét kell válogatni pár lapkát, feltenni kényelmesen, jelzőket a kramer lécre, aztán kezdőjátékos kezd.

A középen levő kör kapja a legfontosabb szerepet, gyakorlatilag mint egy nagy motor üzemel, a játék végéig. Az összes többi lapka arra hivatott, hogy megszerezzük és flottát építsünk belőlük.

Meg kell mondanom ez a játékban működő kör fantasztikusan izgalmas. Eredeti a formája, egyértelmű a működése, egyszerű és nagyszerű. Több ilyen ötlet hiányzik manapság a társasokból. Egyetlen kör, 6 körcikkellyel, aztán elvisz a hátán egy komplett 1,5 kilós társast 4 órán keresztül.

Le kéne már végre szállnom erről a 4 óráról. Az a helyzet, hogy ez a játék picit túllép a családi társas kategórián. Pofára nagyon olyan, mintha az lenne, nem is bonyolult annyira, de megtapogatja azt a réteget, akik szeretik a ezt a kategóriát de benne új kihívások után kutakodnak és nem sajnálják az időt, amit nem a mobiljuk simogatásával töltenek. 

A játékot szokás szerint nem írom le, venni kell hajóalkatrészeket, össze kell szerelni őket, amikor alakul a molekula, elkezdhetünk árukat is pakolni bele, és amikor már ez a műveletünk is szépen halad, el kell kezdeni még a játék vége előtt a kipakolásokat is, különben nem sokat ért a nagy igyekezet. A játék során nincsenek fázisok, nincs megmondva, mit mikor csinálhatunk, de mint egy jó történet, tovább úszik az játék menete az újabb fejezetek felé. 

Szépen, gyönyörűen ki van egyensúlyozva; nagyon szűkösen vagyunk alapanyagokkal, idővel és lehetőségekkel. Folyamatosan figyelni kell a többi játékost, ki hol tart, mit épít, miben tesz keresztbe, mit fog kiválasztani, amiből mi is profitálhatunk. Szívdobogás és egy fél infarktus a játék vége!

Azt meg kell mondanom, hogy olyan véget sikerült csinálni a játéknak, hogy engem például rommá vertek, de egész végig meg voltam róla győződve, hogy nagy meglepetés befutó leszek, mindenből kihoztam a maximumot, aztán persze a kramer léc meg nem ezt mutatta, de simán egy győztes élménnyel fejezte be minden játékos a játékot. Brávó!

Apróbb hibák szubjektív véleményem szerint: az elején vannak elszórva apró 1-2 pontok, amikért az ember hajlamos lehajolni. Nem kell, a játék végén egy-egy lépés 10-12 pontokat ér, az elején ne feltétlenül a pontokra másszunk, építsük az armadát, aztán jön majd minden!

A másik hiba, ami szerintem megoldásra is szorulna:
- 4 játékos
- 5 kör
- Körönként 7 forduló. Kiszámolható, hogy egy embernél egy forduló kimarad a körben. Ugrik a kezdőjátékos, 4 kör esetén egyenlő is lenne a kimaradások száma.
- Nade 5 kör van. Ugye? Valahol valakinek valami hiányzik majd. Konkrétan az utoljára következő játékos 1 akcióval kevesebbet választhat a teljes játék során. Nem, nem fogja ez meghatározni a sorsát, meg valami kis kompenzációt is kap a játék elején, de szerintem a szabályban meghatározott nagyon kevés. Házi szabály javaslat: az utolsó játékos kapjon még valamit, legalább egy munkást, vagy még 1-2 zsetont a játék kezdetén. 

Persze ennyi hiba igazán belefér egy ilyen komplex játékba.

Na, még pár kép a végére, nagyon szépek a grafikák, egyértelműek a jelölések, hátha ez átad valamit a játék hangulatából.

A fent leírtaknak megfelelően én vidám szívvel ajánlom ezt minden velem hasonszőrűnek, nem kell megrettenni a hosszú játékidőtől, jó társassal gyorsan telik az idő!

Az értékelősdit viszont ezen pillanattól abbahagyom, semmi értelme.

Ez egy jó játék!

Az Olympos játék nem túl régi, 2011-ben jelent meg. (Nem keverendő össze az Olympus című társassal, aki azt a társast keresi, ugorjon, az teljesen más játék.) A társas tervezője a Small World alkotója, ami állítólag egy sikeres alkotás, de csak ennyit tudok róla, remélhetőleg majd az is kipróbálásra kerül.

A kipakolt játék abszolút kulturált méretű, kisebb asztalon is kényelmesen el lehet férni 5 fős üzemmód esetén is. Egy földrajz atlasz szerű Hellén térképet kapunk, alul apró ismeretlen szigetekkel, amik Atlantis név alatt futnak majd.  A kemény tábla mellé kapunk sajnos egy hajtott kartonlapot is a kártyák elhelyezésére, ami nagyon olcsó jellegűvé teszi az amúgy igényes kivitelt.

A grafika: mondjuk, hogy elmegy. Nem mondhatnám, hogy ez a játék erőssége. Pozitív, hogy jól látható, élénk sárga vonalakkal különítik el az egyes mezőket, így nem kell bogarászni.

Vannak egész szépen sikerült kártyák is, de ez a része nem sikerült igazán átgondoltra, vannak clipart-szerű képek, meg festményszerű kártyák, meg fotókból átdolgozott rajzok, eléggé zavaró ez a kombinált technika. Ennél viszont zavaróbb az ikonrendszer használata. Ezen dolgozhattak volna többet, mert hol ebben a sarokban, hol a másikban jelenik meg valami, nehéz elsőre átlátni, mi a költség, mi a jutalom és egyáltalán mit akar a kártya. Nehezen, de meg lehet szokni, viszont ez sok felesleges bogarászást okoz a játék folyamán.

A szabály maga nem bonyolult, talán egy fél órát kell eltölteni vele és elsőre is teljes a játékélmény, egyből fel kell mindent pakolni, ez egy igazi családi játék, olyan 70-80 percre saccolom a normál játékidőt, bátran fel kell pakolni az egészet, aztán valaki kezdje el!

A lépésmechanika nagyon ötletes. Nem új találmány, de ez egy nagyon jó része a játéknak:

Dobókocka NINCS, halleluja! Minden lépés akciópontba kerül (homokórával jelölve. figyelem: akció = homokóra, ez van, fogadjuk el), amit a jelzőn lépkedünk előre. Mindig a leghátul álló játékos kerül sorra. Így akár egymás után többször is léphet, aztán ha egy nagy lépésre szánja el magát, ami sok akciópontba kerül, akár 5-7 lépésre is kivonhatja magát az játékból. Ez alatt a legjobb elfoglaltság a rettegés, hogy mit csinálnak majd a többiek a passzív állapotunk alatt. Jó, hát valamit valamiért, és pont ez a játék csíziója.

A játék célja kicsit sem bonyolult: birtokolj minél több területet Hellaszban a korongjaiddal, de ha tudsz, annál többet Atlantisban, legyenek jól kombinált extra kártyáid és sorskártyáid, amik extra pontokat érnek. Összeadás, örülés, új játék.

Igen, új játék, merthogy az Olympos egy jó társas. Nem bonyolult, nem tökéletes, helyenként nem is átgondolt, még csak nem is világújdonsága, de izgalmas és agyalós, ráadásul széles körben, kortól függetlenül le lehet ülni mellé. Nem mondanám, hogy tele van interakcióval, nem fogjuk sípcsonton rúgni egymást, de azért igencsak útban vannak a többiek. Néha rá is lépnek a fejünkre (konkrétan egymás tetejére kell majd állnunk a játékmezőn), néha elhúzzák előlünk a kiszemelt kártyákat, és folyamatosan nézni kell, hogy mit csinálnak az ellenfelek. Kell előre gondolkodni, stratégiát választani, de amikor ránk kerül a sor, tudnunk kell rögtönözni, kreatívnak lenni, engedni az elképzeléseinkből és új lépéskombinációt kitalálni.

Mennyibe kerül? Erősen fogyóban van, mostanában leértékelve 8000 Ft-ot kérnek érte a boltban…. uramatyám, az ingyen van, a hülyének is megéri!

Kinek ajánlom? Ez nem egy harcvadász, társas-mágusoknak való játék, ők gyorsan félretolják, talán az első játék felénél, de egy olyan család, ahol akár nagypapa is szívesen felveszi az okulárét egy játékhoz az unokákkal (if unokák 14+), szerintem kiváló választás. Gyorsan megérthető, többször elővehető játék. Akkor is élvezhető, ha az ember nem egy Nagy Sándor. De ezt a játékot közel sem biztos, hogy Nagy Sándor nyeri meg.

★★★★★★★☆☆☆ (10/7)

Elősztori: van egy fura művész, valami lengyel hapsi, Jakub Rozalski, aki egy elképzelt fantasztikus világról festett képeket. "Történelmi fikció" manapság talán ez a hivatalos megnevezés. Az ő képei ihlették az alkotót, valami Jamey Stegmaier-t - akit nem ismerek - arra, hogy tervezzen erre a világra egy társast. Amit - ma nagyon divatos módon - kickstarteren egy nagy kampánnyal meg is indított a világhírnév felé. 

Láttam róla képeket még a kickstarteres kampánya környékén, egészen elképesztően gyönyörűek, meg is osztottam őket.

Szóval 2016 szeptemberében vettem fel a fonalat (diceandsorcery.blog.hu) és azóta várom, mint őrült, hogy asztalra kerüljön. Ilyen előtörténettel persze nem csoda, hogy szuper sikeres lett a játék és azonnal repült a nyomdába.

kickstarter oldal Cél 30.000 $, elért cél: 1.800.000 $ Igen, hajrá, lehet társasokat tervezni!

Végre eljött az idő, és pénteken egy srác az asztalra tette a példányát. A kiegészítők nélküli verzió 5 fős, magyar szabállyal, uszkve 22.000 Ft-os árral, ami a kickstarteres alap játékok esetében sem mondható már annyira magasnak. Mondjuk, hogy felső határ, ha nagyon jó a játék.

Mi 4-en estünk neki, kiegészítővel 7-en lehet rárongyolni. A pályán már meg is van a 6-7. játékosnak a start állása, szóval csak pár kartont tartanak vissza, hogy ne maradjon nálunk a zsebpénzünk. Jó kérdés, hogy hogy lehet elférni 7-en azon a pályán, amin elvileg 2-en is vidáman tudnak játszani az emberek [pontosabban van 1 személyes mód is (!!!)]. Minden bizonnyal szűkösebb, de 4-en viszont elég tág volt a tér, amin mozoghattunk.

Nem cifrázom, bele a közepébe: nem ez volt életem legjobb társasjátéka.

A játékot egy normál vastagságú szabály kíséri (ha jól emlékszem 16-20 oldal, az viszont sallang mentesen), amiből ha valaki felkészült, bő óra alatt elsajátítható a játék. Az nem sok, egy ekkora társasnál még belefér, pláne, hogy fantasztikus játékélményt feltételez.

Van egy csomó kártya, szép színesek, a front oldalukon GYÖNYÖRŰ festmények erről a bizarr világról, gőzgépekkel, harci eszközökkel, pipázó parasztokkal, furcsa vadállatokkal. Igen, ezek festmények, nem grafikák, ez a játék egy műcsarnok, tele képekkel. Hát persze, hogy szerelem első látásra. 

Kiosztjuk a népeket, hogy ki melyik néppel fog játszani. Van saját karakterisztikájuk, de nem ez fogja eldönteni a játék végeredményét, bármelyikkel lehet lenni. Kapunk dögös fröccsöntött gőzrobotokat (mech-eket), munkásokat, pár jelölőt, és egy szekcióvezetőt (hülye elnevezés, mi csak főninek hívtuk).

Gyorsan rájövünk, hogy egy munkáslehelyezős, erőforrás gazdálkodós játékról van szó, aminél van egy háborús hangulat, de inkább hidegháborús, mert harcolnunk azt nem nagyon kell. A cél, hogy sok pontunk legyen. Pontot ér a népszerűségünk, a meglévő dellánk, a birtokolt hexa területeink, meg pár apróság.

Érte is kritika a játékot ott helyben azok részéről, akik szeretik a játékot egy aktív harccal befejezni. Hát nincs igazuk? Na, nekik ez a játék nem fog annyira tetszeni. Az agricolásoknak sokkal inkább szól ez a játék. Harc az itt nem lesz.

Vannak még céljaink, amiből 6-ot ha valaki teljesít, akkor vége is a játéknak és számolás. A 6 célból csak kettő harcászati, a többi gyűjtögetés, misszió megvalósítás, stb.

Idáig jópofa a játék, nagyon kezdőknek azért ne ez legyen a monopoly után az első, amivel próbálkoznak, ez egy egész estés játék. Hivatalosan 115 perc... hja, 1,5-2 órával lehet számolni a szabálymegértésen túl, stimmel, ez egy erősebb családi játék játékideje, simán vállalható.

A játék menetét nem írom le, de az élményét röviden:

Az ember boldogan felpakolja a robotjait a kis báziskájára, munkásokat szaporít, nézi, hogy milyen lehetőségei vannak... valójában egész játék alatt ezt nézi, mert lehetőségekből végtelen van. Nem igazán tud az ember egy célra koncentrálni, egy stratégiával gondolkodni, a játék során gyorsan változnak a körülmények. 4 személynél is az előttünk levő lépése annyiban módosítja a saját elképzeléseinket, hogy komoly időt vesz igénybe a soron következőnek a lépését átgondolni. Na, ez nagyon le is lassítja a játékot. Sokat kell várni az előtted levőkre. Interakció az nagyon minimális, simán ki lehet menni egy zsírosdekkre, amíg 3 ember végiglépi előttünk a körét. Az ember a sok lehetőségből kiválaszt egy kombinációt, amit végrehajt és reméli, hogy ez volt a legjobb döntés. Sajnos ez viszont kiszámolhatatlan, egyszerűen sok a tényező, sokmindent csinálnak az ellenfelek, nem tudni, hogy mi a legjobb dolog, amit tehetsz, a megérzéseidre kell hagyatkozni. DEHÁT EZ EGY STRATÉGIAI JÁTÉK, az Isten szerelmére...! Nem a megérzéseinkre akarunk hagyatkozni, meg reménykedni, hanem a racionális gondolkodásunk szerint akarjuk végigvinni az elképzelésünket és aztán megérdemelten megnyerni a játékot. Ehelyett kétségek közt ülünk a játék végéig, hogy hogyan lehetne egy tuti lépést csinálni, amivel majd bebiztosítjuk magunknak az elsőséget. Nincs ilyen, ne is keressük!

A játék vége számomra a legnagyobb csalódás. Az másfél órás játék utolsó 1-2 körében gyakorlatilag képes teljesen újrarendeződni az addig kialakított felállás. Mintha addig nem is lett volna értelme annyit gondolkodni, számolni, agyalni. Egyszer csak lesz egy káosz, amiből megpróbál az ember a legjobban kijönni, aztán vége és számolunk. Aztán többnyire ér egy meglepetés is, mert nem ezt érezted a játék során.

Nos . . Összecsapott a vége? Egy kicsit. És nem találtak a játékon igazán markolhatót. Lehetett volna egy jó gazdálkodós játék, de az a része önmagában gyenge. Vagy egy jó harci játék. Az gyakorlatilag nincs is. És itt a nagy hibája a játéknak; két szék közül a pad alá. Hatalmas új ötletet nem hozott, ami elvitte volna a hátán a játékot, így nem láttunk benne olyan izgalmat, amiért rohannánk a boltba, hogy ezt még vagy 5x! Nem, ezt még egyszer szívesen végigjátszanánk, hogy lássuk, hogy másodszorra tudunk-e jobb taktikát választani, amivel tuti a nyerés. De nem lesz ilyen. Ez nem az a játék.

Viszont szép, nem szép: gyönyörű és koherens. A hangulata megvan, a játék izgalmas, élményt is ad. Csak nincs benne, amitől egy játék felejthetetlen lesz. 

★★★★★★☆☆☆☆ (10/6)

Első alkalommal jelenik meg írás ezen a blog oldalon.

A terv, hogy időről időre egy-egy kipróbált társasról gyors és szubjektív véleményt írjak. Nincs olyan hatalmas társas múlt mögöttem, nem tervezek társasokat, a kategóriák 3 betűs rövidítéseivel sem foglalkozom. Egyszerűen csak egy játékélményt szeretnék megosztani az olvasóval. 

Azoknak az olvasóknak szól, akik már túl vannak azon, hogy a bevásárlóközpontban a játék sorról válasszanak egy társast a fa alá. Viszont nem is töltenek heti 3 napot társasok nyúzásával.

Egyszerűen csak szeretnek társasozni és kíváncsiak egyes társasokról mások véleményére is.

Kellemes olvasást kívánok.